PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont (Esemény Blog)

2010. október 27.

Szubjektív túra a pécsi Tudásközpontban

Filed under: Tudásközpont — ambrusa @ 13:11


A Tudásközpont épülete

Tágas udvar, nagy terek, csillogó épület – pozitívak az első benyomásaim a pécsi Tudásközpontról. Egy épületben tehát a legnagyobb pécsi könyvtárak, előadó- és konferenciaterem, könyvesbolt, közösségi terek. Az elképzelés jó, egyben elvárásokat kelt. Egy „tudásközpont” legyen inspiráló az egész közegével, megjelenésével, hangulatával. Tényleg ilyen lesz?

Idegenvezetőmmel, Nagyné Simon Csillával, a PTE Központi Könyvtár beszerzési csoportvezetőjével először az aulát, azaz a Kaptárt nézzük meg. A Kaptár a Tudásközpont szellemi, spirituális, meditatív központja. Hat emelet magas, az épület minden szintjén jelen van, a földszintről léphetünk be a belsejébe. Alakjával, színes Zsolnay-porcelán burkolatával az Univerzumot jelképezi, de nevéhez hűen egy zsongó méhkasra is emlékeztet. Egészen különleges kisugárzása van.


A kaptár belülről

A fogadótér egyelőre a hideg profizmus érzetét kelti, de már lassanként kezd megtelni élettel.„Szeretnénk belakni és olvasói térré változtatni az előteret is”, említi Simon Csilla, „hátha ezzel még több embert becsalogathatunk a könyvtárba”.

Belépünk. A Csorba Győző Városi-Megyei Könyvtár, a PTE Központi Könyvtár és a Benedek Ferenc Jogi és Közgazdasági Könyvtár átköltöztetéséhez hosszú évek előkészületei kellettek, és lenyűgöző a gondolat, hogy három, egyenként is hatalmas könyvállománnyal rendelkező könyvtár teljes anyagát fogom egy helyen találni.


A belső tér

A raktárba benézve szembesülök igazán a méretekkel. Nem csoda, hiszen több mint egymillió tételről van szó. „Eddig az egyetemi könyvtár készletének kb. 20%-a volt szabad polcon, most ez az arány közel 50%-ra emelkedett”, magyarázza Simon Csilla, miközben az emeletre tartunk.

A könyvek szintenként vannak rendszerezve. A szépirodalomra vágyóknak csak az első emeletig kell futni, a másodikon a tudományok széles spektruma a filozófiától a természettudományokig, a harmadikon van a jogi, közgazdasági gyűjtemény. A zeneműtár a 4. emeletre került, mellette pedig a gyerekkönyvtár van. A könyvtárak állománya teljesen össze van fésülve, az olvasóknak csak téma szerint kell keresniük, egymás mellett találják a polcokon a volt egyetemi és a megyei könyvtár könyveit. Az egyikben nosztalgiaképp még ott figyel a régi raktári kikérő.

Az olvasóbarátság nemcsak a könyvkészlet elrendezésében nyilvánul meg. Az egyes szinteken például nem kell a könyvtáros kollégákat lexikontornyok és albumok mögé rejtett asztaloknál keresni, a feljáratnál szinte rögtön belebotlunk a kölcsönzőpultba. Vagy a nagy „levélszekrények” az előtérben: automata könyvvisszaadók. Most már akár reggeli vonathoz rohanás vagy esti program előtt is megnyugtathatjuk lelkiismeretünket, hogy mi bezzeg időben és pótdíj nélkül.

Érdekességek a kaptárról

  • Balázs Mihály, Kossuth-díjas építész és Nagy Márta, pécsi keramikusművész tervei alapján készült,
  • a híres pécsi Zsolnay porcelánmanufaktúra készítette,
  • a legnagyobb egyedi tervezésű, egybefüggő kerámiaburkolat a modern magyar építészetben,
  • a burkolat kb. 60 ezer, 12 x 18 centiméteres, egyenlő szárú porcelánháromszögből áll kifejezetten a Kaptár céljára fejlesztettek ki új színeket, árnyalatokat a levegőben szálló por nem tapad meg rajta, megőrzi a fényét és színeit.

A könyvtár színvilága igen visszafogott, pasztellszínek és a drapp dominál. Mint megtudom, az építész elképzelése szerint a könyvek és az olvasók fogják színessé tenni a látványt. A belső falak között alig van merőleges vagy vízszintes, az összes szint egy légtér, tágas, szellős és világos. De vajon vannak-e „zugok”, mint a régi könyvtárépületekben? Vannak. Megnézzük az üveggel leválasztott kutatóhelyiségeket és a külön, kifejezetten tanulásra alkalmas, egyszemélyes dolgozóasztalokat. Az elmélyedni vágyók tehát választhatnak attól függően, kit mi inspirál: az elvonulás vagy a gyönyörű kilátás a Mecsek-oldalra.

Óvatosan kerülgetve az üvegfelületeket, benézünk a kisebb helyiségekbe, multifunkcionális és emlékszobákba. A Csorba Győző Emlékszoba egy darabka itt felejtett múlt: az ultramodern mennyezet és falak egy hagyományosan berendezett dolgozószobát vesznek körül, benne a költő hagyatéka, személyes tárgyai, fotelé, télikabátja.


Nagyné Simon Csilla az olvasótermet
és az irodákat összekötő „hídon”

„Az új lakásokra szoktam mondani, hogy el kell telnie egy évnek, ahhoz, hogy belakhassuk, összeismerkedjünk vele, látnunk kell minden évszakban.” Simon Csilla gondolata találó, magamban hozzáteszem, hogy most, ebben a kellemes őszi napsütésben igazán mindent megtesz az épület, hogy a legjobb arcát mutassa a „lakók” és a látogatók felé. Ráadásul újra és újra „belefutunk” a Kaptárba, ami itt, az emeleteken már egy búbos kemence benyomását kelti kifejezetten otthonos érzetet sugározva, szinte csak a macska hiányzik róla.

Felérünk a negyedikre, itt van a zeneműtár és a gyerekkönyvtár. Ez megint egy újabb, egy más hangulat, Chopin-kiállítás és csuhébabák, komolyzenét hallgató öltönyös úr és Pöttyös könyvet szorongató kisiskolás.

A tetőteraszon végződik az idegenvezetés. Én pedig szívem szerint most be is ülnék valamelyik asztalhoz a kezemben egy könyvvel, ki-kitekintenék a pécsi látképre, és átadnám magam az inspiráló környezetben a gondolkodás élményének.

Schenk Borbála

(Forrás: Szakkönyvajánló, 2010 ősz-tél – Kaptár Magazin, Szerk.: dr. Schenk Borbála, 6. o.)

Advertisements

Működteti a WordPress.com.

%d blogger ezt kedveli: