PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont (Esemény Blog)

2011. június 9.

London, England – 1911. június 9.

Filed under: Levelek a könyvtárból — ambrusa @ 07:43


Drága Paul! Magányosan telnek napjaim, amióta elhagyott bennünket. Azóta London kihaltnak tűnik számomra. Gyakran eszembe jutnak azok a fárasztó estélyek, amikor szüntelen csak az ajtót figyeltem, hogy mikor érkezik meg. Mosolyognom kell, ha felidézem az Ön Drága arcát, amikor belépett a bálterembe és fürkészőn, de lopva rám tekintett. Elpirulok akkor is, ha eszembe jut, amikor táncrendembe jegyeztem az Ön Drága nevét, éreztem édes leheletét és égő szemeit, melyeket közben az ajkam igézett. Olyan lassan még sohasem róttam betűit egy partneremnek sem. Vágytam rá, hogy csontomig lásson, ezért még az időt is megtorpantottam volna… Látja, hogy mily’ butaságokat beszélek itt Önnek?

Oh, Paul, ha sejtené mennyire hiányzik Londonból… Sokszor felidézem, amikor a Temze partján sétálgattunk, és Ön ujjaival hozzá ért keszkenőmhöz, gardedámom szúrós szemeit magára vonzva, és a bőröm valósággal fellobbant, ahogy mandzsettája végigsimította kézfejem. Nem feledem szavait, ahogy lázba jött, és ahogy hevesen gesztikulált, amikor a közelgő háború lehetőségéről beszélt, majd nyugtató szavait ittam, mikor látta rémületem.

Kedves és üdítő társasága nagyon hiányzik, de tudom, hogy messze a tengeren túl, azért néha gondol rám. Hiszen mindig ír nekem. Tegye, kérem továbbra is, írjon és írjon nekem. Minden érdekel, hiszen a lapok beszámolói mégiscsak személytelenek, Ön viszont első kézből tudósíthat engem, és ez hatalmas büszkeséggel tölt el.

Majd’ elfelejtettem, apám szívélyes üdvözletét küldi és kért, hogy tolmácsoljam Önnek meleg gratulációját az új állásához. Robert bátyám szintén tisztelteti, és említette, mennyire irigyli Önt, hogy annyi hasznos irodalom között töltheti napjait. Én igaz, inkább a hölgy lapokat kedvelem, de egy kicsit én is irigylem Önt drága Paul, hiszen a könyvtárban bizonyára annyi érdekes emberrel találkozhat. Biztosan sok érdekes találmányról olvashat és elmélkedhet a betérőkkel.

A fotográfiák, melyeket előző levelében küldött lenyűgőzőek, nagyon köszönöm, hogy általuk átélhettem e csodás eseményt én is ilyen távolból. Sokszor előveszem őket és illetlen csókkal áldom az épületet, mely Önnek fedelet nyújt a hosszú, meleg napokon.

Amint tehettem, atyámat elkísérve mi is betértünk az itteni közkönyvtárba. A helyi urak igen meglepődtek láttamra, de nem törődtem velük. Be kellett látniuk, a hölgyek sem rosszabbak az uraknál. A könyvtáros úrfiak itt is kedvesek, de úgy hiszem tartózkodóbbak, mint Önöknél. E levelemet is éppen a könyvtárban jegyzem le Önnek, tudva, hogy összeköt bennünket az, hogy ebben a pillanatban – még ha távol is tőlem –, de Ön is éppen valamely tudomány polcai között tapodja útját.

Képzelje el Paul, Robert egy új találmányon dolgozik, és nagyon bizakodó, mert jól halad vele. Én nem igazán értem, hogy min dolgozik, de azt mondja szenzációs felfedezést tett, és ha sikeres lesz a kipróbálása, fantasztikus utazásokra lesz képes egyetlen szempillantás alatt. Én nem igazán hiszek az effélékben, de a lelkére kötöttem, hogy majdani utazásaira feltétlenül vigyen magával, és ha lehet, Önt mindenképpen látogassuk meg.

Robert ezen mindig csak nevet, mert azt mondja, hogy földrajzilag még nem képes utazni készülékével. Azt állítja, célja az, hogy az időben utazzon vissza és előre, alkalomadtán. Én nem sokat értek a tudományokhoz, de kértem Robertet, hogy ha lehet, ilyesmivel ne izgassa fel apánkat.

Kedves Paul, láthatja, így telnek napjaink, reménykedve abban, hogy egyszer talán a nap is kisüt pár óránál több ideig. Reménykedem abban is, hogy nem untatom folytonos locsogásommal, és abban is reménykedem, hogy bátyám nem veszíti el teljesen ép eszét. Bárhogy is legyen, abban is reménykedem, hogy mielőbb viszont láthatom Önt, akár bátyám találmányával, akár anélkül. Amint láthatja, pár fotográfiával én is megörvendeztetem Önt most, hogy felidézhesse közös sétáink emlékét.

Lázban égünk itt, mert a város már nagyon készül György király koronázására. Feltétlen jelentkezem majd e nagy esemény után is, hiszen nagy nap lesz e hónap 22-e, és már oly közel van, és én is izgatott vagyok.

Kedves Paul, kérem írjon nekem, küldjön híreket hogyléte felől, írjon mindenről ami ott a nagy távolban történik. Ne feledje, minden szavának betűjét szomjasan issza az Ön hiányától szenvedő, magányos barátnéja, Cathy

(Forrás: Digitália / Katilla)

Advertisements

Hozzászólás »

Még nincs hozzászólás.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URI

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.

%d blogger ezt kedveli: