PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont (Esemény Blog)

2011. június 10.

New London, Connecticut – 1911. június 10.

Filed under: Levelek a könyvtárból — ambrusa @ 07:55


Drága Cathy! Hatalmas öröm töltött el, mikor hivatalsegédem botladozva szaladt elém a várva várt kedves levelével. Mindig nagy öröm számomra, hogy hírt kaphatok itt a messzeségben olyan kedves lénytől, kit valójában közelemben, a szívemben hordok. Sorait lassan emésztem, és beosztom, hogy maradjon még, miből erőt meríthetek. Kérem e szokásáról a jövőben se tegyen le, mert formás betűinek olvasata jelenleg egyetlen jutalmam, melyről lemondani sohasem tudnék.

Tájékoztatnom kell arról is azonban, hogy boldogságomban egyúttal nagy szomorúságot is okozott levelével nekem, hiszen fájdalmas epedésem kedves kegyed után csak felerősödött olvasata után. Sajnálattal értesültem, hogy London nem változott, mióta áthajóztam. Nálunk csodálatos az idő, remélem egyszer valóban vendégül láthatom Önöket kedves édesapjával együtt.

Drága Cathy, mindig is csodáltam kedves fivérét, hogy olyannyira lelkesedik a természettudományok iránt. A szalonban sokszor elmélkedtünk, és néha bizony vitáztunk is némely tézis helytállóságán. Robert említette, hogy egy nagyszabású terven dolgozik, de arról is beszélt, hogy a szerkezet megalkotásához szükséges energiaforrás túlmutat a lehetőségein.

Bevallom, ahogy édes levelét olvastam, rajtam is erőt vett a buzgóság, és már el is képzeltem, ahogy a Londoni, majd a világ lapjaiban megjelenik a hír, hogy „Fivér és nővér útnak indult az ismeretlenbe!” Drága Cathy, mivel a részleteket nem közölte velem előző levelében, ezért csak fantáziámra hagyatkozhattam, amikor színes ceruzákat ragadtam, és bátorkodtam papirosra vetni „látomásom”. Ezt a rajzot is mellékelem Önnek e levelemhez. Felbuzdulva ezen a témán, megjött az ihlet a rajzoláshoz, melyet már annyi ideje nem műveltem, most kiélhettem vágyamat és grafittal megrajzoltam, miként képzelem el a jövő ember nagyvárosát. Ezt is elküldöm most Önnek.

Kérve kérem, hogy bátyját józanítsa folyamatosan, nehogy még kárt szenvedjen testi épségük, hiszen ezek a szerkezetek nem megbízhatóak, s mivel kipróbálásuk sokszor hálátlan feladat, óvja és figyelmeztesse erre fivérét szüntelen.

Drága Cathy, örülnék, ha meglátogatnának mielőbb, hiszen kedves társasságuk hiánya nekem is fáj. Nem tudom, hogyan tennék ezt, de Robertet ismerve, neki nem lehet akadály ezelőtt a tett előtt. Tudnia kell azonban, hogy itt az emberek kevéssé úri emberek, mint odahaza Londonban. Az estélyek inkább hasonlítanak itt színházi előadásokhoz, mint előkelő szalonokhoz, s a tánc, mely Önnel különleges élmény volt számomra minden percében, itt csak duhaj ugrálás, ezért tartózkodom is tőle. A hegedű itt nem komoly, mértékletes hangszer, hanem apró vonású, számomra szokatlanul pattogó ritmusú. A fehérnépek kevésbé visszafogottak, gyűlésekre járnak és harcolnak vélt jogaikért. Már bocsásson meg, de elgondolkodom sokszor, hogy mennyire más hölgyekhez, mentalitáshoz és finom modorhoz vagyok szokva, Ön által.

Kollégáim műveltsége is hagy némi kivetnivalót, de néhány ifjú könyvtáros-segéd igyekvő és ez reménnyel tölt el. Az olvasók főleg filozófiát és az orosz klasszikust, Tolsztojt kedvelik. Érdekes, hogy a tengerentúli szerzőket még csak most kezdik felfedezni. Gondjaink forrása, a kevés példányszám, így sok esetben küldöncöt kell eresztenünk némely olvasónkhoz, hogy a kölcsönzött könyv visszakerüljön polcainkra. Tapasztaltam már, hogy az ízesebb fejezeteket a gyakorta mozgó szerzőktől eltulajdonítják, hogy mi okból, arra nehéz feleletet kapni. Néhány esetben a lapokon sercenéseket, de pörkölés nyomokat is felfedezni véltem. Az olvasási kultúrával így méltán elégedetlenkedem, sok a kiadás és a pótlás is nehézkes.

Zavarba ejtő az is, hogy az emberek fegyverrel sétálgatnak az utcán, és sok esetben tűzpárbaj hangjait is hozza a szél. Nem könnyű itt megszokni a viszonyokat, azonban a rend őrei is keményebbek, sokszor túlontúl is, így néha a szemtanúkat is úgy cibálják, mint azokat, akik rossz útra tévedtek, gyilkolnak, vagy csempészni próbálnak.

Irodámat, úgy rendeztem be, hogyha egy hazámfia betévedne, ne vehesse észre, hogy idegen földön jár. Sikerült szereznem egy óriás méretű atlaszt, melyet a falra rögzíttettem, pont mögém, így a világ teljes nagyságával beterít. Nagy, ébenfa íróasztalom a szobám bejárati ajtaja felé néz, ezért elég a hivatalsegédnek csak bedugnia a fejét, ha telegráf érkezik, vagy bármilyen ügymenethez kell szavam.

Kedves barátném, ne vessen meg, de a szobámban az ajtó és az asztalom között egy hatalmas bölény bundája hever, olyannyira friss leterítés, hogy a meleg nyári napokon érezhető kellemetlen, sós párolgása kicserzett bőrének. Ilyenkor elnézem bús sörényének üveges szemeit, s arra gondolok, hogy szegény pára, nem is sejti, hogy mily’ bosszantó számomra is elszenvedett haláltusája. Ezért még gyakrabban vagyok kénytelen szivaros dobozomhoz nyúlni, pedig ígéretet tetem Önnek, hogy jobban tartózkodom majd efféle szokásomtól. Mivel a helyiek ragaszkodtak e csekély ajándékhoz, így ennek a barbár bőrnek a jelenlétét el kell tűrnöm.

Elkövetkezendő napjaimban utaznom kell majd, hiszen felügyelőként kell megjelennem jó néhány könyvtári intézményben. Itt Amerika földjén, azt hiszik, hogy Európaiként, én majd rendet teremthetek, s megoldhatom bajaikat. Én ebben kételkedem, hiszen tanácsolási minősítésem mellett a pénzügyekben nem igen dönthetek. Tőke nélkül viszont itt sem boldogulhatnak.

Képzelje el Kedvesem, hogy a napokban jártam ám én Londonban. Persze ne orroljon meg érte, hogy nem tettem tiszteletem az Önök meleg szeretetet nyújtó házában. Nem is tehettem, hiszen e kontinenst nem hagytam el valójában. Történt ugyanis, hogy Mr. Billings magával invitált egy körutazásra, amikoron is közeli s távoli létesítmények felügyeletére volt hivatott megjelenni. Úgy gondolta, méltó társasága lennék a hosszú vonatúton, így én is utazhattam. Nos, így vetődtem el Hartfordba, hogy vizsgálódhassunk az északkeleti részen is. Megjártuk a vidéket, s közben Új Londonba is betértünk. Eszembe ötlött, milyen jó is lenne, most az igazi Londonba érkezni, és az Ön gyönyörű szemeibe révedni, amikor vendéghívásukra érkezem. E levelemet is „Londonban” kezdtem el írni Magácskának.

Küldök fotográfiát a Új Londoni közkönyvtárról is, és mellékelek egyet az Ohio állambeli Londoni könyvtárról is. Új Londonban volt szerencsém betérni egy leányiskola könyvtárába is, melynek ódon falai ámulatba ejtettek. Itt meggyőződhettem arról, hogy az itteni kisasszonyok olvasmányai semmivel sem maradnak le a mieinktől. Kicsit több politikai mű volt ugyan a kelleténél, de ma már itt igen felvilágosodott korban járunk, s ez alól a hölgyek sem akarnak kivételek lenni. Nem tetszik ugyan, hogy politikával kisasszonyokat terheljenek, de szemlátomást igénylik és ez elgondolkodtató.

Drága Cathy, fotográfiáit s medallionját folyton a tárcámban hordom, így közelebb érezhetem Önt magamhoz. Nem szeretném illetlen gondolataimmal tovább terhelni, de bizony bevallom, nagyon hiányzik társasága, hajának illata, bőrének érintése, kedves lénye, mosolya és a néha kitörő gyermeki lelkesedése. Bárcsak láthatnám…, most sóhajtottam…, nehéz teher magányom. Egyetlen örömöm, ha hírt kapok Önről, és amikor beszámolóimat írom Önnek, hiszen oly’ papirost tarthatok kezemben, melyről tudom, hogy az Ön ajka megérintette, vagy érinteni fogja.

Nem gondoltam, amikor az állást elfogadtam, hogy ilyen nehéz távolság lesz közöttünk. Sokat dolgozom, hiszen nem tartozom senkinek, otthonom, úgy is üresen áll. De Ön mindig velem van, minden pillanatomban.

Örülök, hogy bemerészkedik néha az otthoni jó öreg könyvek közé, így Ön is a kikészített papír illatát szívja magába, melyek között az én életem is folyik. Kérem, írjon mihamarabb, és ne felejtsen el beszámolni fivére haladásáról csodálatos szerkezete építésében. Üdvözletem küldöm Kedves Atyjának jó egészséget kívánva az egész családnak.

Maradok mély tisztelettel, odaadó barátsággal az Ön szenvedélyes hódolója. Kedves Cathy, fogadja kézcsókom, s reményem, hogy jó egészségben, rózsás arccal mielőbb viszontláthassam. Paul

(Forrás: Digitália / Katilla)

Advertisements

Hozzászólás »

Még nincs hozzászólás.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URI

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.

%d blogger ezt kedveli: