PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont (Esemény Blog)

2011. június 16.

Cathy levele Paulnak. London, 1911. június 29.

Filed under: Levelek a könyvtárból — ambrusa @ 07:59


Drága Paul, nagyon nagy ívű héten vagyunk túl. Hatalmas felfordulás volt itt városunkban, melyből világosan kitűnt, hogy ez idő szerint London egyértelműen a hatalmas Brit Birodalom központja. Egy egész héten át tartottak az V. György királyunk megkoronázása alkalmából rendezett ünnepségek. Legkevesebb nyolc millió ember igyekezett mindenképp látható jelét adni annak, hogy minő fontos alkotmányjogi és állami aktus ment végbe a westminsteri apátság templomában akkor, amikor V. Györgyöt és Mária királynét megkoronázták.

Én még életemben nem láttam oly’ hatalmas emberáradatot, amely az utcákon hömpölygött a ceremóniák helyszíneinek váltakozásakor. Nagyon sajnálom, hogy Ön, kedvesem ezt saját szemeivel nem láthatta, így kénytelen csak elmondásomra hagyatkozva elképzelnie azt, mi szinte elképzelhetetlen.

A Westminster-apátságban lezajló szertartáson az összes német fejedelem részt vett. II. Vilmos német császárt a trónörökös és felesége képviselte. Emberi képzeletet felülmúlt az a fény és pompa, amely úgyszólván elkápráztatta a jelenvoltakat és örökre feledhetetlen képet varázsolt az emlékezetünkbe. A végeláthatatlan koronázási díszmenet, a pompás bevonulás az apátsági templomba, mind hihetetlen koreográfiával pontosan megszerkesztetten hajtódott végre. A sorfalat álló urak és úrnők mesés kincseket érő drága ruhákban, hermelines palástokban, szikrázó, csillogó ékszerekkel telerakva fejükön, állották körül az uralkodópárt. Amikor a koronázás megtörtént, mindnyájan harsányan kiáltották: „Isten óvja a királyt és a királynét!” – mindezt leírni nem lehet elég híven, csak el lehet talán képzelni.

Dörögtek az ágyuk, a koronázási menet tizenhat kilométeres útvonalán a millió és millió angol alattvaló éljenzett, lobogtatta a zsebkendőjét. A fárasztó ceremónia, a nagy hőség, valamint a nehéz koronázási díszruha az óriási hermelines palásttal, valamint a súlyos korona ugyancsak kifárasztotta a királyt és nejét, akik ennek dacára hősiesen átszenvedték a koronázás hagyományos szertartásait.

A király és királyné a fáradság minden külső jele nélkül vetették alá magukat az előírt formáknak. Amire nemzeti áldozatkészség, óriási vagyon, emberi leleményesség, fény, pompakifejezés képes, az mind látható volt napokon keresztül itt Londonban, ahol a koronázás napjaira a rendes mindennapi és üzleti élet megakadt, mert ünnepelt mindenki a szó legszorosabb értelmében. Hónapok óta a koronázás eszméje hatotta át a londoniak, de az egész ország minden cselekvését. Aki csak tehette, módját ejtette annak, hogy lojalitását valamely nemzeti formában juttassa kifejezésre.

A koronázás ceremóniája alkalmából a nagy díszebédhez, amely a megérkezett vendégek, külföldi uralkodók, hercegek, képviselők és egyéb méltóságok tiszteletére volt szánva, egy tíz méter magas, hatalmas tortát állítottak fel. Egész vagyonba került a cukormázas építmény, amelyhez hetven kilo cukrot, hatvan font vajat, rengeteg lisztet és négyszáz tojást használtak fel.

Az ünnepségek látványos flottaparádéval értek véget. A nem mindennapos eseményen 167 brit és 18 külföldi hajó vett részt. A legnagyobb közülük a 20 ezer tonnás amerikai Delaware sorhajó volt. A legerősebb gépekkel a Von der Tann német páncélos cirkáló volt felszerelve, amely 50 ezer lóerős motorjával igazán nagy feltűnést keltett. A technika mai csodái káprázatos erőről tettek tanúbizonyságot, egyúttal félelmet is keltettek a gyenge leányszívekben.

Drága Paul, bocsásson meg, hogy így magával ragadott a lelkesedés, de nem küzdhetek leányi izgatottságom ellen. Tudom, most biztosan mosolyog naivája jól ismert megnyilvánulásán, de én ez vagyok, mint tudja. Lelkesedem, ha van okom rá, és most ez ünnepnapokon biz’ okom volt reá bővével, hiszen nagy napok voltak ezek az egész Birodalomban, s én itt lehettem a történelem közepén. Bár csak elmondhatná ezt magáról Drága Paul, Ön is. Megérdemelné, hiszen Önnél nemesebb lelkű, brit hazafit nem ismerek.

Drága Paul, sajnos levelet az elmúlt napokban nem kaptam Öntől, így arra ezért reflektálnom sem lehet. Remélem, jó egészségnek örvend, és nem feledte el még európai barátnéját, kinek szíve csak Önért dobban. Robert üdvözletét küldi, és üzeni, hogy konstrukciója „menetkész”. Azt mondta, azért titokzatoskodik előttem, mert nem asszonynépnek való az ily’ szerkezetekről való gondolkodás. Ez kicsit bántó ugyan, de megértem a férfiúi titkolódzást, mely Önöket barátságukban összeköti. Ön, Kedves Paul, bizonyára érti mondandóm utolsó szavait.

Bízva abban, hogy a postahivatal hamarosan hírét adja az Ön hogyléte felől, most zárom soraim, s csókom a borítékba rejtve szárnyaira engedem papírosom, mely már epedve várja az Ön drága érintését. Cathy


Az ünnepi alkalomra még a kórházakban is feldíszítették a kórtermeket

(Forrás: Digitália / Katilla)

Advertisements

Hozzászólás »

Még nincs hozzászólás.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URI

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.

%d blogger ezt kedveli: