PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont (Esemény Blog)

2011. június 17.

Robert levele Paulnak. London, 1911. június 29.

Filed under: Levelek a könyvtárból — ambrusa @ 07:59


Kedves Barátom, amióta elszakadt tőlünk bizony híreket Öntől csak hugocskám által szerezhetünk. Az Ő közvetítéséből tudjuk, hogy Ön megtalálta számításait új hivatalában. Roppant mód örülünk, hogy jól alakultak a sorsutak fonatai az Ön számára.

Cathy átadta rendületlenül az Ön jókívánságait, melyeket a távoli új hazájából küldött felénk. Köszönettel veszem könyvbeszerzésre irányuló segítségnyújtását is. Talán a közeljövőben alkalmat is teremtek igénybe venni ezt a nemes felajánlást. Az ifjú Einstein úr gondolatainak lenyomatát nagy izgalommal várom, s amennyiben Önnek tudomása lesz erről, feltétlenül értesítsen, mert az Ön elbeszéléséből ítélve figyelemre méltó lehet.

Kedves Barátom, örülök annak is, hogy a természettudománnyal való rokonszenve nem lankadt még most, a sok teendője mellett sem. Bevallom, irigylem is, hogy oly’ körökben mozoghat, melyre csak az újvilág rohamos fejlődésének megtapasztalói lehetnek kegyeltek. Mint bizonyára húgomtól értesült róla, Berlinbe lesz szerencsém elutazni egy természettudományos konferenciára. Régóta készülök már tiszteletemet tenni oda, hiszen nagyszerű konstruktőrök hada gyűlik majd össze, s reményeim szerint bizonyos technikai problémáimra is sikerül gyógyírt találnom.

Már annyiszor beszélgettünk róla, hogy az idő és a tér képlékeny tünemény a fizikai valóságban, úgy nem ismeretlen Ön előtt sok gondolatom. Kérésére, melyet húgom által tett, most megosztom abbéli tudásomat, mely részben elméleti fikciónak tűnhet, de sok pontjában kísérlettel bizonyítást is nyert. Európában több hasonszőrű kutató elmével folytatok állandó diskurzust, és mondhatom, hogy ezek az eszmecserék és viták nagyban elősegítik haladásomat e járatlan úton. Az Ön természettudományos ismereteinek tükrében nem kell részleteznem a téziseket, inkább csak az Ön elutazása után tett felfedezésekbe és konstrukciós megoldásokba avatnám be.

Mint tudja, Kedves Paul, fizikai és matematikai számításokkal próbáltam jó ideje a fény terjedésének felülmúlhatatlan tehetségét kutatni, azonban egy ponton túl mindig áthághatatlan akadályba ütköztem. Így ezt az irányt hanyagolnom kellett. A hanghullám rezonanciájának vizsgálatakor azonban rájöttem, hogy bizonyos rezgésszám alatt az emberi agy mondhatjuk oly’ állapotba kerül, hogy a külvilág szinte teljességgel megszűnik létezni számára. Ez állapotot nevezhetnénk afféle holt állapotnak is, hiszen az agy nem reagál a külső ingerekre, s amíg a hanghatás kimért frekvenciája meg nem szűnik, addig e hatás meg nem áll.


Egyesek szerint ténykedésünk nem kevéssbé veszélyes, mint e fotográfián látható

Kutató társaimmal kíváncsiak voltunk arra, hogy az agy tétlenkedése közben mégis mi történik magával az érző lénnyel. Korábbi leírásokból is tudjuk, hogy bizonyos hipnózis közben az ember befolyásolható, melyre a későbbiekben már nem fog emlékezni. Ez hasonlít a természeti népeknél jelenleg is divatos sámánista transzállapothoz. Tudvalevő, hogy e transz állapotot rituális étkezéssel, italozással, őrjöngő tánccal, valamint szűnni nem akaró kántálással és dobveréssel érik el e primitív népek. Sejtésünk lehetett abban, hogy a monoton hanghatás is nagyon nyomós szerepet játszik e okozat eléréséhez.

Nos, Kedves Paul, elárulhatom, hogy e frekvenciát hosszú kísérletezgetések alkalmával többször is sikerült megtalálnunk. Olyannyira tökéletesre sikeredett e frekvencia keresése, hogy a kísérleti alany alig pár minutum alatt, teljes önkívületbe esett, majd a hanghatás megszűntével kisebb lábadozás után agyi aktivitása ismét jól funkcionált. Ezt követően szinte mindegyik arról számolt be, hogy transzba esve kívülről látta magát, sok esetben a saját teste fölött „lebegve” nyomon követte az eseményeket, melyekből porhüvelye mozdulatlan fektében amúgy kiszorulni kényszeredett.

Ezzel nem érhettük be, ezért kutatótársaimmal egyetemben, szigorú felügyelet mellett egyenként kipróbáltuk mi magunk is ezt az érzetet, s mondhatom, hogy a térnek effajta elmozgása igen meglepett bennünket. Mivel mindnyájan hasonlóképpen éltük át önkívületünket, ezért e tétel sikeressége előtt kétség sem férhetett.

Számomra egyértelművé vált a fizikai térnek e befolyásolása. Mivel az éppen elszenvedő alanyon kívül más sohasem tapasztalt változást, ezért úgy ítéltük meg, hogy az öntudatlan állapotban történő térutazás lehetőségének nyitját feszegetjük. Ez azonban csak részmegoldásnak bizonyult volna, ha egy másik alkalommal a kísérlet alanya az ébredés után nem közöl olyant, hogy azt „látta” hogy perceken belül az intézet igazgatóját egy szomorú sürgöny taszítja a kétségbeesésbe.


Az általam készített fotográfia az asztrálutazás egyik fázisában

Nos, látomása alig 10 perc múlva igazolódott, miszerint az intézetigazgató – aki mellesleg a kísérlet alkalmával jelen sem volt és a kísérleti alany személyesen nem is ismerhette –, sürgönyben értesült arról, hogy tőle távol élő rokona egy automobil baleset áldozatává lett. Különös egybeesés? Honnan tudhatott arról a kísérleti alany, hogy ily’ rettentő hírt kap majd az igazgató? Ezzel okunk lett gyanítani azt, hogy talán az idő kerekének rohanó forgását is lehetséges megelőzni, betekintve olyan eseményekbe, melyek még be sem következtek. Lehetséges ez? Ha igen, akkor talán visszafelé is működhet? Csak szemlélői lehetünk, vagy talán alakíthatjuk is az eseményeket? Ha alakíthatjuk, akkor ez etikailag helyes? Mi történik, ha egy előre elrendeltetett eseménybe beleavatkozunk?

Nagyon sok kérdés merült fel, de egy kísérlet csak akkor nyerhet bizonyítást, ha dokumentáltan is megismételhető. Hosszas kutatás előzte meg az újabb próbát, amikor is hasonló feltételeket kellett megteremtenünk, mint előzőleg tettük… és jelenthetem, hogy a kísérletet pozitív eredménnyel zárhattuk le. Újabb jelöltünk, hasonlóan az előző kísérleti alanyhoz, szintén előre elmondta, hogy mit látott. Majd perceken belül ellenőrizhettük, amint az események bekövetkeztek. Szerencsére ezek nem voltak oly’ szomorú esetek, mint az előző halálesetről való értesítés. Csak ajtócsapódások, és egyéb előre jelzett utcai jelenetek.

Sajnos az eseményeket befolyásolni nem tudtuk, inkább csak tétlen szemlélődőként élhettük át, ugyanis sorban kipróbáltuk mindannyian. Fontossá vált, hogy az adott körülmények azonosak legyenek, úgy, mint a külső zajoktól védett, elsötétített szoba, azonos frekvencián vibráló hanghatás közvetlenül a hallójáratba juttatva, valamint ágynyugalom a testnek.


Az általam készített fotográfia az asztrálutazás másik fázisában

Mivel mindegyik alkalommal olyan eseményeknek voltunk tanúi, melyektől csak percek választottak el bennünket, ezért a hanghatásokat próbáltuk sokszorozni, oly’ vibrációval, melyek látszólag, azaz hallhatólag kiegyenlítették egymást. Sok kudarc után, sikerült felfedeznünk azt a sinust, mely alatt egy már megtörtént eseményt élhetett át a kísérlet alanya. Többszöri próbálkozással sikerült bizonyítanunk, hogy olyan személy is átélheti az egyszer már elmúlt eseményt, aki maga annak első bekövetkeztekor nem volt jelen, sőt semmiféle tudomása sem volt arról.

Láthatja Kedves Paul, hogy micsoda kitűnő dolog a tudomány s annak fáradhatatlan kutatása. Immár elmondhatjuk, képesek vagyunk nem csak a térben, de az időben előrefelé és hátrafelé is tiszteletünket tenni. Természetesen az időugrásnak sajnos semmilyen rendszerét nem sikerült befolyásunk alá hajtani, így előre nem is tudhatjuk, hogy éppen hova érkezünk. Annyi bizonyos, hogy nagy energia-befektetést igényel a megfelelő vibráció szinten tartása. Meggyőződésem, hogy minél tovább tartható fenn az ideális állapot, annál messzebb juthatunk kiindulópontunknál.

Nos, Kedves Paul szerkentyűm már menetre kész, azonban annak energiaellátása még hagy némi kivetnivalót magában. Pillanatnyilag ez az egyetlen akadálya számomra annak, hogy merészebb vállalkozásba kezdhessek. Aggodalommal tölt el az is, hogy orvosi hatásáról még homály fed mindent, de eddig káros hatását nem éreztem sem én, sem bármelyik kutatótársam.


Barátom szerint kísérletezgetés közben szinte szárnyaira vesz az izgalom

Kedves Paul, még annyit kell tudnia a szerkezetemről, hogy nem nagyobb egy kalapnál és váza dróthálózat szövevényéből áll, melynek mindkét oldaláról a fülkagylóba vezető rézdrót húzódik. A szerkezet egy tömlős szigetelésű megoldással kapcsolódik egy generátorhoz, mely az energiaellátást biztosítja. A dróthálózat azbesztszigeteléssel védelmezi viselőjét az esetleges villámcsapástól, mely az aggregátorról érkezhet. Viselője ágynyugalomban az izgatott mozdulatokat kivédendően, lekötözött végtagokkal kell, hogy feküdjön. Kisegítő személyzet feltétlen szükséges, hogy bárminemű elváltozást észlelve a folyamatot meg tudják szakítani. A fejen lévő drótfonathoz egy fotókészülék kidolgozásán is munkálkodom, mely egyenest a szemek retinájához tapad, hogy kellő alkalommal fotográfiát is lehessen készíteni az idegrendszer szinopszisairól. Azt feltételezem társaimmal egyetemben, hogy az idegi hálózatokba az agyban keringő információ, vagy más néven látomás, leszivárog, ezért a szemgolyó retináján is észlelhetővé válhat annak képe. Ezt a képet kell a megfelelő pillanatban fotólemezre rögzítenünk. A fotóeszköznek a szemre gyakorolt hatása miatt gondoskodni kell a szem mesterségesen való könnyeztetéséről, melyet egy adagoló szipkával és némi testmeleg plazmafolyadékkal oldok meg.

Drága Barátom, miket most itt Ön elé tártam, bizonyára meglepik, hiszen mióta elhagyott bennünket, igen messzire jutottam kutatásaimban, de sajnos a szerkezetemmel még koránt sem vagyok elégedett, hiszen a legkisebb fennakadás miatt is azonnal félbeszakad minden kísérlet. Sajnos nagyon sok tényező pozitív együttállása szükségeltetik, hogy az „utazás”, kellő sikerrel végződjön, s ne szakadjon folytonosan félbe. Jelenlegi tudásom szerint nagyjából 15-30 percnyit vagyok képes utazni visszafelé az időben. Úgy tapasztalom, hogy a múltba való kirándulás könnyedebben megy, mint a jövőbe való kitekintés. Bízom benne, hogy hamarosan új híreket is közölhetek majd Önnel, ugyanis a természettudományos konferencia-szereplésemtől áttörést remélek.


Egy könyvtáros az ismeretek beszerzése közben

Kedves barátom, kérem vigyázzon magára, s fáradhatatlan intenzitását ismerve nyugalomra mérséklem a munkában. Cathy forró üdvözletét küldi, reménykedve, hogy mielőbb kap Önről újabb híreket. Levelem az Ő kezére bízom, s remélem, hamarosan kézhez is veheti húgom papírosaival együtt. Mellékelek Önnek pár fotográfiát és néhány kézi gúnyrajzot, melyet egy kedves könyvtáros barátom készített. Némelyikben valóságban is magunkra ismerhetünk. Őszinte barátsággal, Robert

(Forrás: Digitália / Katilla)

Reklámok

Hozzászólás »

Még nincs hozzászólás.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URI

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.

%d blogger ezt kedveli: