PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont (Esemény Blog)

2011. július 5.

Google kontra EU: harc a digitális könyvtárakért

Filed under: Inform Atika — ambrusa @ 13:00


Jogi nehézségek akadályozzák a uniós és állami digitális könyvtárak feltöltését, miközben a Google itt is beelőz. Mire kínál megoldást egy új uniós irányelvtervezet?

A világban összesen hozzávetőlegesen 120-210 millió könyvcím létezik, az adatok forrásoktól és becslésektől függően szóródnak. Ezzel szemben az Europeanában, az Európai Unió nagy online könyvtárában ebből az óriási kínálatból alig 15 millió mű hozzáférhető digitális formátumban, ráadásul ennek a mennyiségnek is csak egy töredéke könyv, a nagy része kép, hang vagy éppen film. A Google Books, tehát egy magáncég projektjében máris 1,8 millió magyar könyv lelhető fel, míg az uniós tárhelyen alig 30 ezer, az Országos Széchenyi Könyvtár gondozásában működő gyűjteményben, a Magyar Elektronikus Könyvtárban pedig még ennél is kevesebb, mindössze 9335 magyar könyv olvasható.

Hogyan lehet ilyen hatalmas különbség a különböző digitalizációs projektek állásában? A kérdésre a választ a szerzői jog adja meg. A Google ugyanis – egy jó ideig legalábbis – egyszerűen nem foglalkozott azokkal a szerzői jogi akadályokkal, amelyeket az állami, uniós finanszírozású projektek kénytelenek betartani.

A szerzői jogi szabályozás arra a megfontolásra épül, hogy a szerző számára kell fenntartani a művekkel kapcsolatos valamennyi döntési lehetőséget, hiszen ez tűnik a leginkább hatékonynak. Könnyen belátható, hogy már csak az önkifejezés szabadsága szempontjából is mindenképp okosabb a szerzőre bízni a publikációról való döntést, mint valamely felsőbb hatalomra, legyen az egy világi vagy egy egyházi uralkodó, esetleg a nyomda tulajdonosa. Az engedélyezés fő szabálya alól természetesen mindig is voltak kivételek, az analóg világban ennek már hosszú története és kialakult gyakorlata van.

Az egyik ilyen „történelmi” kivétel az, ha a szerző de facto képtelen valamennyi felhasználóval közvetlenül megegyezést kötni, mint például a kocsmai élőzenés előadások esetében. Ilyenkor a szerzők (előadók, hangfelvétel-előállítók) képviselete, a közös jogkezelő szervezet ad egy átalányjellegű engedélyt a kocsma számára, vagyis nem kell minden jogosultat egyenként megkeresni. Ugyanígy háttérbe szorulhat a szerző döntési joga, ha valamilyen erős társadalmi érdek felülírja azt. A tudományos kutatás szabadsága például ilyen fontos érdek, a jog tehát felmenti a felhasználókat az alól, hogy minden egyes idézet esetében engedélyt kérjenek az eredeti szerzőtől. Ilyen nagyobb társadalmi érdek volt kezdettől fogva a kulturális örökség megőrzésének célja is, amelyet a szabályozás a szabad felhasználás kiszélesítésével támogatott. Senkinek eszébe sem jutna például a szerző engedélyét kérni, amikor a könyvtári archiváláshoz másolatok készülnek a könyvről, vagy amikor valaki kikölcsönöz egy könyvet. (Ez utóbbihoz boldogabb országokban persze valamiféle kompenzációt kapnak a szerzők, legfeljebb nem az olvasóktól, hanem a könyvtárakat fenntartó államtól.)

A digitális világ technikailag nagyon sokmindent megváltoztatott, a jog azonban egyes területeken egyelőre nem tudott megfelelni az új kihívásoknak. A szerzői engedélyezési jog természetesen a digitális és online tartalmakra is kiterjedt, de az analóg példákkal ellentétben jogilag egyelőre szinte teljesen rendezetlen a művek engedély nélküli, de jogszerű felhasználása. Jelenleg nem lehet a klasszikus könyvtár mintájára a szerző engedélye nélkül kölcsönbe adni digitális műpéldányokat, így jogilag teljesen lehetetlen például könyvtárban mondjuk egy e-book olvasóra letölteni egy könyvet és nem lehet a digitálisan archivált műpéldányokat online hozzáférhetővé tenni sem. A digitalizált anyagok online elérését akadályozza az is, hogy igen sok esetben nem ismert a szerző vagy nem tudjuk, hol tartózkodik. Az ilyen, magukra hagyott műveket hívjuk árva műveknek, amelyek esetében gyakorlatilag lehetetlen a szerző egyedi engedélyének beszerzése.

Ma már jól látszik, hogy a szerzői jogi oltalom időtartamának hossza ezt a káros, senki által nem kívánt mellékhatást is magával hozta: minél hosszabb ugyanis a védelem időtartama, annál nagyobb az esélye, hogy az alkotónak nyoma veszik, a mű elárvul, így pedig nem lehet tőle engedélyt sem szerezni a felhasználásra.

Bár a kulturális örökség még védett részének legalább 40 százaléka árva, valójában nagyon nehéz megállapítani, hogy mely esetekben csak a felhasználó lustasága miatt nem található a szerző és mely esetekben tekinthető tényleg árvának egy mű. Nyilvánvalóan nem árva például egyetlen Esterházy-regény sem, bár lehet, hogy kicsit meg kell dolgozni a szerző eléréséért, ha felcsapjuk a telefonkönyvet, ott ugyanis nem találjuk meg azonnal Esterházy Péter elérhetőségét. Emiatt a helyzet megoldása sem egyszerű: igen nehéz azt meghatározni,hogy objektíve melyik szerző nem található, vagy nem ismert.

Az Európai Bizottság legújabb irányelv-tervezete (a szöveg egyelőre csak angolul hozzáférhető pdf-formátumban) pedig éppen ezt célozza: szabaddá teszi az árva művek felhasználását a kulturális örökség megőrzése céljából, tehát mondjuk egy digitális könyvtár számára, de ennek minimális előfeltételévé teszi a szerző gondos keresését. Be kell látni, ez a lehető legjobb megoldás, hiszen ilyen felmentés nélkül a mű soha nem válna jogszerűen hozzáférhetővé digitálisan a nagyközönség számára. Az irányelv-javaslat elfogadása megnyithatja a jogszerű utat az európai digitális könyvtári állomány meghatványozása előtt.

Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a gondos keresés ember- és időigényes feladat, következésképpen költséges tevékenység, ami a könyvtárak számára továbbra is komoly feladatot jelent majd. Azt pedig még az Európai Bizottság sem tudja, hogy mennyi pénz kell erre és főleg, hogy azt honnan lehet előteremteni.

És ne feledkezzünk meg arról, hogy ez a szabályozás csak az árva művekre vonatkozik: a többi könyvre továbbra is a fő szabály fog vonatkozni. Vagyis ezentúl is külön engedélyt kell kérni a kölcsönző-programokhoz és ahhoz is, hogy online hozzáférhető legyen a mű. Így még mindig távol leszünk a mindent tartalmazó digitális könyvtár álmától, amely könnyen lehet, hogy a jogi és finanszírozási nehézségek miatt csak az elsüllyedt alkotások tárháza lesz. (Kommentek olvasása)

(Forrás: Komment.hu / Gyenge Anikó)

Reklámok

Hozzászólás »

Még nincs hozzászólás.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URI

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.