PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont (Esemény Blog)

2011. június 17.

Robert levele Paulnak. London, 1911. június 29.

Filed under: Levelek a könyvtárból — ambrusa @ 07:59


Kedves Barátom, amióta elszakadt tőlünk bizony híreket Öntől csak hugocskám által szerezhetünk. Az Ő közvetítéséből tudjuk, hogy Ön megtalálta számításait új hivatalában. Roppant mód örülünk, hogy jól alakultak a sorsutak fonatai az Ön számára.

Cathy átadta rendületlenül az Ön jókívánságait, melyeket a távoli új hazájából küldött felénk. Köszönettel veszem könyvbeszerzésre irányuló segítségnyújtását is. Talán a közeljövőben alkalmat is teremtek igénybe venni ezt a nemes felajánlást. Az ifjú Einstein úr gondolatainak lenyomatát nagy izgalommal várom, s amennyiben Önnek tudomása lesz erről, feltétlenül értesítsen, mert az Ön elbeszéléséből ítélve figyelemre méltó lehet.

Kedves Barátom, örülök annak is, hogy a természettudománnyal való rokonszenve nem lankadt még most, a sok teendője mellett sem. Bevallom, irigylem is, hogy oly’ körökben mozoghat, melyre csak az újvilág rohamos fejlődésének megtapasztalói lehetnek kegyeltek. Mint bizonyára húgomtól értesült róla, Berlinbe lesz szerencsém elutazni egy természettudományos konferenciára. Régóta készülök már tiszteletemet tenni oda, hiszen nagyszerű konstruktőrök hada gyűlik majd össze, s reményeim szerint bizonyos technikai problémáimra is sikerül gyógyírt találnom.

Már annyiszor beszélgettünk róla, hogy az idő és a tér képlékeny tünemény a fizikai valóságban, úgy nem ismeretlen Ön előtt sok gondolatom. Kérésére, melyet húgom által tett, most megosztom abbéli tudásomat, mely részben elméleti fikciónak tűnhet, de sok pontjában kísérlettel bizonyítást is nyert. Európában több hasonszőrű kutató elmével folytatok állandó diskurzust, és mondhatom, hogy ezek az eszmecserék és viták nagyban elősegítik haladásomat e járatlan úton. Az Ön természettudományos ismereteinek tükrében nem kell részleteznem a téziseket, inkább csak az Ön elutazása után tett felfedezésekbe és konstrukciós megoldásokba avatnám be.

Mint tudja, Kedves Paul, fizikai és matematikai számításokkal próbáltam jó ideje a fény terjedésének felülmúlhatatlan tehetségét kutatni, azonban egy ponton túl mindig áthághatatlan akadályba ütköztem. Így ezt az irányt hanyagolnom kellett. A hanghullám rezonanciájának vizsgálatakor azonban rájöttem, hogy bizonyos rezgésszám alatt az emberi agy mondhatjuk oly’ állapotba kerül, hogy a külvilág szinte teljességgel megszűnik létezni számára. Ez állapotot nevezhetnénk afféle holt állapotnak is, hiszen az agy nem reagál a külső ingerekre, s amíg a hanghatás kimért frekvenciája meg nem szűnik, addig e hatás meg nem áll.


Egyesek szerint ténykedésünk nem kevéssbé veszélyes, mint e fotográfián látható

Kutató társaimmal kíváncsiak voltunk arra, hogy az agy tétlenkedése közben mégis mi történik magával az érző lénnyel. Korábbi leírásokból is tudjuk, hogy bizonyos hipnózis közben az ember befolyásolható, melyre a későbbiekben már nem fog emlékezni. Ez hasonlít a természeti népeknél jelenleg is divatos sámánista transzállapothoz. Tudvalevő, hogy e transz állapotot rituális étkezéssel, italozással, őrjöngő tánccal, valamint szűnni nem akaró kántálással és dobveréssel érik el e primitív népek. Sejtésünk lehetett abban, hogy a monoton hanghatás is nagyon nyomós szerepet játszik e okozat eléréséhez.

Nos, Kedves Paul, elárulhatom, hogy e frekvenciát hosszú kísérletezgetések alkalmával többször is sikerült megtalálnunk. Olyannyira tökéletesre sikeredett e frekvencia keresése, hogy a kísérleti alany alig pár minutum alatt, teljes önkívületbe esett, majd a hanghatás megszűntével kisebb lábadozás után agyi aktivitása ismét jól funkcionált. Ezt követően szinte mindegyik arról számolt be, hogy transzba esve kívülről látta magát, sok esetben a saját teste fölött „lebegve” nyomon követte az eseményeket, melyekből porhüvelye mozdulatlan fektében amúgy kiszorulni kényszeredett.

Ezzel nem érhettük be, ezért kutatótársaimmal egyetemben, szigorú felügyelet mellett egyenként kipróbáltuk mi magunk is ezt az érzetet, s mondhatom, hogy a térnek effajta elmozgása igen meglepett bennünket. Mivel mindnyájan hasonlóképpen éltük át önkívületünket, ezért e tétel sikeressége előtt kétség sem férhetett.

Számomra egyértelművé vált a fizikai térnek e befolyásolása. Mivel az éppen elszenvedő alanyon kívül más sohasem tapasztalt változást, ezért úgy ítéltük meg, hogy az öntudatlan állapotban történő térutazás lehetőségének nyitját feszegetjük. Ez azonban csak részmegoldásnak bizonyult volna, ha egy másik alkalommal a kísérlet alanya az ébredés után nem közöl olyant, hogy azt „látta” hogy perceken belül az intézet igazgatóját egy szomorú sürgöny taszítja a kétségbeesésbe.


Az általam készített fotográfia az asztrálutazás egyik fázisában

Nos, látomása alig 10 perc múlva igazolódott, miszerint az intézetigazgató – aki mellesleg a kísérlet alkalmával jelen sem volt és a kísérleti alany személyesen nem is ismerhette –, sürgönyben értesült arról, hogy tőle távol élő rokona egy automobil baleset áldozatává lett. Különös egybeesés? Honnan tudhatott arról a kísérleti alany, hogy ily’ rettentő hírt kap majd az igazgató? Ezzel okunk lett gyanítani azt, hogy talán az idő kerekének rohanó forgását is lehetséges megelőzni, betekintve olyan eseményekbe, melyek még be sem következtek. Lehetséges ez? Ha igen, akkor talán visszafelé is működhet? Csak szemlélői lehetünk, vagy talán alakíthatjuk is az eseményeket? Ha alakíthatjuk, akkor ez etikailag helyes? Mi történik, ha egy előre elrendeltetett eseménybe beleavatkozunk?

Nagyon sok kérdés merült fel, de egy kísérlet csak akkor nyerhet bizonyítást, ha dokumentáltan is megismételhető. Hosszas kutatás előzte meg az újabb próbát, amikor is hasonló feltételeket kellett megteremtenünk, mint előzőleg tettük… és jelenthetem, hogy a kísérletet pozitív eredménnyel zárhattuk le. Újabb jelöltünk, hasonlóan az előző kísérleti alanyhoz, szintén előre elmondta, hogy mit látott. Majd perceken belül ellenőrizhettük, amint az események bekövetkeztek. Szerencsére ezek nem voltak oly’ szomorú esetek, mint az előző halálesetről való értesítés. Csak ajtócsapódások, és egyéb előre jelzett utcai jelenetek.

Sajnos az eseményeket befolyásolni nem tudtuk, inkább csak tétlen szemlélődőként élhettük át, ugyanis sorban kipróbáltuk mindannyian. Fontossá vált, hogy az adott körülmények azonosak legyenek, úgy, mint a külső zajoktól védett, elsötétített szoba, azonos frekvencián vibráló hanghatás közvetlenül a hallójáratba juttatva, valamint ágynyugalom a testnek.


Az általam készített fotográfia az asztrálutazás másik fázisában

Mivel mindegyik alkalommal olyan eseményeknek voltunk tanúi, melyektől csak percek választottak el bennünket, ezért a hanghatásokat próbáltuk sokszorozni, oly’ vibrációval, melyek látszólag, azaz hallhatólag kiegyenlítették egymást. Sok kudarc után, sikerült felfedeznünk azt a sinust, mely alatt egy már megtörtént eseményt élhetett át a kísérlet alanya. Többszöri próbálkozással sikerült bizonyítanunk, hogy olyan személy is átélheti az egyszer már elmúlt eseményt, aki maga annak első bekövetkeztekor nem volt jelen, sőt semmiféle tudomása sem volt arról.

Láthatja Kedves Paul, hogy micsoda kitűnő dolog a tudomány s annak fáradhatatlan kutatása. Immár elmondhatjuk, képesek vagyunk nem csak a térben, de az időben előrefelé és hátrafelé is tiszteletünket tenni. Természetesen az időugrásnak sajnos semmilyen rendszerét nem sikerült befolyásunk alá hajtani, így előre nem is tudhatjuk, hogy éppen hova érkezünk. Annyi bizonyos, hogy nagy energia-befektetést igényel a megfelelő vibráció szinten tartása. Meggyőződésem, hogy minél tovább tartható fenn az ideális állapot, annál messzebb juthatunk kiindulópontunknál.

Nos, Kedves Paul szerkentyűm már menetre kész, azonban annak energiaellátása még hagy némi kivetnivalót magában. Pillanatnyilag ez az egyetlen akadálya számomra annak, hogy merészebb vállalkozásba kezdhessek. Aggodalommal tölt el az is, hogy orvosi hatásáról még homály fed mindent, de eddig káros hatását nem éreztem sem én, sem bármelyik kutatótársam.


Barátom szerint kísérletezgetés közben szinte szárnyaira vesz az izgalom

Kedves Paul, még annyit kell tudnia a szerkezetemről, hogy nem nagyobb egy kalapnál és váza dróthálózat szövevényéből áll, melynek mindkét oldaláról a fülkagylóba vezető rézdrót húzódik. A szerkezet egy tömlős szigetelésű megoldással kapcsolódik egy generátorhoz, mely az energiaellátást biztosítja. A dróthálózat azbesztszigeteléssel védelmezi viselőjét az esetleges villámcsapástól, mely az aggregátorról érkezhet. Viselője ágynyugalomban az izgatott mozdulatokat kivédendően, lekötözött végtagokkal kell, hogy feküdjön. Kisegítő személyzet feltétlen szükséges, hogy bárminemű elváltozást észlelve a folyamatot meg tudják szakítani. A fejen lévő drótfonathoz egy fotókészülék kidolgozásán is munkálkodom, mely egyenest a szemek retinájához tapad, hogy kellő alkalommal fotográfiát is lehessen készíteni az idegrendszer szinopszisairól. Azt feltételezem társaimmal egyetemben, hogy az idegi hálózatokba az agyban keringő információ, vagy más néven látomás, leszivárog, ezért a szemgolyó retináján is észlelhetővé válhat annak képe. Ezt a képet kell a megfelelő pillanatban fotólemezre rögzítenünk. A fotóeszköznek a szemre gyakorolt hatása miatt gondoskodni kell a szem mesterségesen való könnyeztetéséről, melyet egy adagoló szipkával és némi testmeleg plazmafolyadékkal oldok meg.

Drága Barátom, miket most itt Ön elé tártam, bizonyára meglepik, hiszen mióta elhagyott bennünket, igen messzire jutottam kutatásaimban, de sajnos a szerkezetemmel még koránt sem vagyok elégedett, hiszen a legkisebb fennakadás miatt is azonnal félbeszakad minden kísérlet. Sajnos nagyon sok tényező pozitív együttállása szükségeltetik, hogy az „utazás”, kellő sikerrel végződjön, s ne szakadjon folytonosan félbe. Jelenlegi tudásom szerint nagyjából 15-30 percnyit vagyok képes utazni visszafelé az időben. Úgy tapasztalom, hogy a múltba való kirándulás könnyedebben megy, mint a jövőbe való kitekintés. Bízom benne, hogy hamarosan új híreket is közölhetek majd Önnel, ugyanis a természettudományos konferencia-szereplésemtől áttörést remélek.


Egy könyvtáros az ismeretek beszerzése közben

Kedves barátom, kérem vigyázzon magára, s fáradhatatlan intenzitását ismerve nyugalomra mérséklem a munkában. Cathy forró üdvözletét küldi, reménykedve, hogy mielőbb kap Önről újabb híreket. Levelem az Ő kezére bízom, s remélem, hamarosan kézhez is veheti húgom papírosaival együtt. Mellékelek Önnek pár fotográfiát és néhány kézi gúnyrajzot, melyet egy kedves könyvtáros barátom készített. Némelyikben valóságban is magunkra ismerhetünk. Őszinte barátsággal, Robert

(Forrás: Digitália / Katilla)

Reklámok

2011. június 16.

Cathy levele Paulnak. London, 1911. június 29.

Filed under: Levelek a könyvtárból — ambrusa @ 07:59


Drága Paul, nagyon nagy ívű héten vagyunk túl. Hatalmas felfordulás volt itt városunkban, melyből világosan kitűnt, hogy ez idő szerint London egyértelműen a hatalmas Brit Birodalom központja. Egy egész héten át tartottak az V. György királyunk megkoronázása alkalmából rendezett ünnepségek. Legkevesebb nyolc millió ember igyekezett mindenképp látható jelét adni annak, hogy minő fontos alkotmányjogi és állami aktus ment végbe a westminsteri apátság templomában akkor, amikor V. Györgyöt és Mária királynét megkoronázták.

Én még életemben nem láttam oly’ hatalmas emberáradatot, amely az utcákon hömpölygött a ceremóniák helyszíneinek váltakozásakor. Nagyon sajnálom, hogy Ön, kedvesem ezt saját szemeivel nem láthatta, így kénytelen csak elmondásomra hagyatkozva elképzelnie azt, mi szinte elképzelhetetlen.

A Westminster-apátságban lezajló szertartáson az összes német fejedelem részt vett. II. Vilmos német császárt a trónörökös és felesége képviselte. Emberi képzeletet felülmúlt az a fény és pompa, amely úgyszólván elkápráztatta a jelenvoltakat és örökre feledhetetlen képet varázsolt az emlékezetünkbe. A végeláthatatlan koronázási díszmenet, a pompás bevonulás az apátsági templomba, mind hihetetlen koreográfiával pontosan megszerkesztetten hajtódott végre. A sorfalat álló urak és úrnők mesés kincseket érő drága ruhákban, hermelines palástokban, szikrázó, csillogó ékszerekkel telerakva fejükön, állották körül az uralkodópárt. Amikor a koronázás megtörtént, mindnyájan harsányan kiáltották: „Isten óvja a királyt és a királynét!” – mindezt leírni nem lehet elég híven, csak el lehet talán képzelni.

Dörögtek az ágyuk, a koronázási menet tizenhat kilométeres útvonalán a millió és millió angol alattvaló éljenzett, lobogtatta a zsebkendőjét. A fárasztó ceremónia, a nagy hőség, valamint a nehéz koronázási díszruha az óriási hermelines palásttal, valamint a súlyos korona ugyancsak kifárasztotta a királyt és nejét, akik ennek dacára hősiesen átszenvedték a koronázás hagyományos szertartásait.

A király és királyné a fáradság minden külső jele nélkül vetették alá magukat az előírt formáknak. Amire nemzeti áldozatkészség, óriási vagyon, emberi leleményesség, fény, pompakifejezés képes, az mind látható volt napokon keresztül itt Londonban, ahol a koronázás napjaira a rendes mindennapi és üzleti élet megakadt, mert ünnepelt mindenki a szó legszorosabb értelmében. Hónapok óta a koronázás eszméje hatotta át a londoniak, de az egész ország minden cselekvését. Aki csak tehette, módját ejtette annak, hogy lojalitását valamely nemzeti formában juttassa kifejezésre.

A koronázás ceremóniája alkalmából a nagy díszebédhez, amely a megérkezett vendégek, külföldi uralkodók, hercegek, képviselők és egyéb méltóságok tiszteletére volt szánva, egy tíz méter magas, hatalmas tortát állítottak fel. Egész vagyonba került a cukormázas építmény, amelyhez hetven kilo cukrot, hatvan font vajat, rengeteg lisztet és négyszáz tojást használtak fel.

Az ünnepségek látványos flottaparádéval értek véget. A nem mindennapos eseményen 167 brit és 18 külföldi hajó vett részt. A legnagyobb közülük a 20 ezer tonnás amerikai Delaware sorhajó volt. A legerősebb gépekkel a Von der Tann német páncélos cirkáló volt felszerelve, amely 50 ezer lóerős motorjával igazán nagy feltűnést keltett. A technika mai csodái káprázatos erőről tettek tanúbizonyságot, egyúttal félelmet is keltettek a gyenge leányszívekben.

Drága Paul, bocsásson meg, hogy így magával ragadott a lelkesedés, de nem küzdhetek leányi izgatottságom ellen. Tudom, most biztosan mosolyog naivája jól ismert megnyilvánulásán, de én ez vagyok, mint tudja. Lelkesedem, ha van okom rá, és most ez ünnepnapokon biz’ okom volt reá bővével, hiszen nagy napok voltak ezek az egész Birodalomban, s én itt lehettem a történelem közepén. Bár csak elmondhatná ezt magáról Drága Paul, Ön is. Megérdemelné, hiszen Önnél nemesebb lelkű, brit hazafit nem ismerek.

Drága Paul, sajnos levelet az elmúlt napokban nem kaptam Öntől, így arra ezért reflektálnom sem lehet. Remélem, jó egészségnek örvend, és nem feledte el még európai barátnéját, kinek szíve csak Önért dobban. Robert üdvözletét küldi, és üzeni, hogy konstrukciója „menetkész”. Azt mondta, azért titokzatoskodik előttem, mert nem asszonynépnek való az ily’ szerkezetekről való gondolkodás. Ez kicsit bántó ugyan, de megértem a férfiúi titkolódzást, mely Önöket barátságukban összeköti. Ön, Kedves Paul, bizonyára érti mondandóm utolsó szavait.

Bízva abban, hogy a postahivatal hamarosan hírét adja az Ön hogyléte felől, most zárom soraim, s csókom a borítékba rejtve szárnyaira engedem papírosom, mely már epedve várja az Ön drága érintését. Cathy


Az ünnepi alkalomra még a kórházakban is feldíszítették a kórtermeket

(Forrás: Digitália / Katilla)

2011. június 15.

Paul levele Cathynak. New York, 1911. június 20.

Filed under: Levelek a könyvtárból — ambrusa @ 06:30


Drága, hőn szertett barátném, Cathy! Megkaptam gyöngybetűs levelét, melyben majdani Európai körútjáról értesít. Jót fog Önnek tenni az utazás, erről előre biztosíthatom. Feltétlenül tegyenek kitérőket Roberttel, hogy minél látottabbak legyenek hazatéréskor.


Woodland Zoo, Seattle, Washington, USA, 1911

A mexikói események híre ide is eljutott, minket ilyesmi veszély itt nem fenyeget ugyan, de pusztító szélkavarású tornádókra, mely Angliában teljességgel ismeretlen, van precedens. Szerencsére nem volt eset, mióta itt tevékenykedem, így ilyesmiről beszámolni sem tudok.


Vidéki környezet (Dome, USA, 1911)

A napokban én is afféle időutazást tehettem, ugyanis volt szerencsém egy hagyatéki ügyhöz, melyben az örökül hagyó könyvtárunkat nevezte meg könyveinek és töméntelen kéziratos dokumentumainak gondozójául. Ritkán találkozhat ember ilyen szép gyűjteménnyel még oda haza is, nemhogy itt az új világban. A könyvek nagy része 18-19. századi mestermű, melyekre a család nem tartott igényt. Most a könyvek feldolgozásával és jegyzékbe vételével foglalatoskodom. Akadnak köztük ritkaságok is, így gyakran elmélyedek bennük a munkamenet rovására.


Carnegie Library (Columbus, Ohio, USA, 1911)

A kéziratos dokumentumok, javarészint szerződések, de akadnak közöttük történetileg értékesebb levelezések, útleírások is. Hajdani tulajdonosa úttörőnek számíthatott ezen a területen, sok ismeretlen vidéket és bennszülött indián őslakost ismert meg, melyeket pontosan dokumentált is. Az Isten áldja meg ezért holttában is!


Egy suffragett választási nyomtatványok szétosztása közben (1911. január)

Kedves Cathy, örülnék neki, ha fivérének tolmácsolná jókívánságaimat, és megemlítené neki azt az óhajomat, hogy szívesen olvasnék beszámolójáról találmányával kapcsolatban, hiszen drága húga elbeszélése nagyban felébresztette kíváncsiságom. Történt az is, hogy nemrégiben volt szerencsém néhány vitaelőadást meghallgatni, melynek témája a lehetséges tér- illetve időutazás hogyanja és mikéntje volt. Ehhez kapcsolódva ajánlanám Robertnek egy Einstein nevű ifjú úr kidolgozás alatt álló gondolatait/téziseit, mely mondandók, ha véglegesítve lesznek, gyökerestül tépik ki majd napjaink fizikáról és csillagászatról alkotott nézeteit. Talán ezen elmélkedések hatással lehetnének kedves fivére munkásságára, s akár előbbre is vihetnék az általa megálmodott csodás szerkezet konstrukciójában. Az irományok remélhetőleg hamarosan nyilvánosságra is kerülhetnek, valamely nyomda jóvoltából.


Várakozók a Keresztény Tengerészek Egyesülete előtt (New York, USA, 1911. június)

Amennyiben Robert hajlandó elfogadni szerény képességeim kapacitását, bárminemű segítség gyanánt, rám bizton számíthat tervei megvalósításában. Teszem ezt önzetlen barátsággal csupán az iránta való tiszteletem jeléül, a természettudomány szeretetéért, és bevallom azért is, hogy családjával és Önnel még bensőségesebb kapcsolatba léphessek. Amennyiben Robertnek friss irodalomra van szüksége, mely esetlegesen Európában nem beszerezhető, csak jelezze nekem pontos szerzői- és címlistában, s én itteni kapcsolataim révén azonnal munkálkodom abban, hogy mielőbb kézbe vehetővé tegyem Őneki.


Cipőtisztitó az utcán

Ajánlatom természetesen Önre is áll, Kedvesem. Ha van valami szíve vágya, kérem, írja meg, s én állok rendelkezésére azon nyomban. Tudjon róla, hogy ez nekem nem okoz fáradtságot, sőt örömmel tölt el, ha segíthetek bármely olvasmány beszerzésében.


Tömegek állnak sorban, hogy jegyet kapjanak a Shibe Parkba (Philadelphia, USA, 1911)

Most forró baráti öleléssel búcsúzom, annak reményében, hogy hamarosan jó híreket kapok majd Öntől, és a meleg hangú levelét ismét ábrándos csókjaimmal hinthetem, mint eddig is tettem mindenikkel. Üdvözletem küldöm kedves édesapjának is, és ne felejtse neki átadni, mennyire tisztelem, azért hogy két ily’ nemes lelket növesztett házában. Kedves Cathy, csak azt sajnálom, hogy tisztelt édesanyját már nem állt módomban személyes kézcsókommal illetnem, de tudom, hogy nagyszerű asszony lehetett. Azt is tudom, hogy Kegyed méltó mintát vett róla, s az Ön további biztatásával bátorkodom reménykedni abban, hogy ha egyszer ismét haza kerülök, atyja elé állva az Ő igenlő válaszának birtokában, a későbbiekben Ön közös vérünk sarjadzásában ezt bizonyítani is fogja.


Űrítik már a postaládát

Drága Cathy, tollam szinte letenni sem tudom, annyi minden van még a szívemben, de ha hivatalsegédem nem indul útnak azon nyomban, akkor már nem jut tovább a mai napon a postahivataltól levelem, ezt a késlekedést pedig nem bocsáthatom meg! Mellékelek pár fotográfiát, melyben rendszert ne is próbáljon keresgélni. Teszem ezt azért, hogy láthassa, mifelénk mily’ dolgok járják mostanában. Kérem, vigyázzanak magukra odaát, ahogy én is azt teszem hivatalomban. Kézcsókkal, Paul.

(Forrás: Digitália / Katilla)

2011. június 14.

Cathy levele Paulnak. London, 1911. június 14.

Filed under: Levelek a könyvtárból — ambrusa @ 09:10


Drága, Egyetlen Paul! Megkaptam levelét, melyben volt kegyes mindennapjai eseményeit megosztani velem. Nagyon jól esett szívemnek a levél tartalma és a részletes leírása annak, hogy mivel is tölti napjait, s milyen környezet öleli körül. Kérem, hogy ezen túl is mindenképpen ossza meg velem minden gondolatát, hadd érezzem Önt még oly’ távol is nagyon közel magamhoz, hiszen nem telik el nap, hogy gondolataimban meg ne jelenjen.

Drága Paul, az, hogy Amerikában felkapott lett az orosz irodalom nagyja [Lev Tolsztoj], talán annak is tudható be, hogy fél évvel ezelőtt [november 20.] bekövetkezett halála nagy űrt hagyott maga után az irodalom történetében. Az Anna Kareninát alig egy éve fejeztem be, előtte pedig volt szerencsém a Háború és béke köteteit olvasnom. Írójának halála engem is megrendített. Biztosan a tengerentúl is nagy hatást tett ez a csodálatos író, ezért oly népszerű Önöknél is.

Amit előző levelében a rend őreinek brutalitásáról írt át tudom érezni, hiszen bizonyára Ön is értesült róla, hogy ez esztendő elején [január 3.] a londoni rendőrség a teljes haderejével porig romboltatott a Sidney Streeten egy lakóházat, melyben orosz származású munkások – egyesek szerint anarchisták – barikádozták el magukat. Szerencsétlenek szörnyű tűzhalált haltak. Ez az esemény mélyen megdöbbentett minden jóérzésű szívet a környezetemben. Ezért elhiszem, hogy Önnek, mily’ szokatlanul nehéz lehet nap, mint nap fegyverek és fegyveresek között élnie.


Összehajtható, színes, lithografált térkép

Kedves Paul, képzelje, Robertet meghívták a kontinensre [Európa] egy természettudományos rendezvényre. Volt kegyes és az én utazási költségeimet is magára vállalja, nem tudok neki elég hálás lenni ezért. Most tehát alkalmam nyílik majd közelebbről is megcsodálni Berlin több mint kétmilliósra duzzadt városát. Már most nagyon izgatott vagyok, hiszen sok híradást olvasunk itt arról, hogy a német főváros olyannyira telített lett mára, hogy az élet már élhetetlenné vált benne, ezért hatalmas építkezésbe fogtak, ráadásul az új Operaház megépítése a kultúra újabb kapuját nyitja meg a városnak. Robert ígéretet tett, hogy ellátogatunk majd abba a különleges építménybe is, mely pár hónappal ezelőtt készült el és az évszaktól függően hol “Jégpalotának”, hol “Sportpalotának” nevezik. Ezt feltétlenül látnom kell.


Wiener kleines Witzblatt – Wien, 1911. XVI. évf., 45. sz.

Természetesen az ott élő emberekre is kíváncsi vagyok, érdekel, hogy a Német Birodalomban, hogyan élik meg a negyven éve kikiáltott császárságot. Tudom, hogy a munkásosztály ott is szegénységben van tartva, de ez már olyan politika, melyhez én nem nagyon értek. Reményeim szerint utazást teszünk majd Bécs városában is, és úgy tudom, hogy onnan Budapest is elérhető közelségben van. Köztünk szólva bevallom Önnek, hogy a bécsi és budapesti utazás jobban izgat, mint a berlini. Talán sikerül Robertet rávennem, egy kis kitérőre, hiszen nem minden nap juthat el hazájától ily’ messzire egy magamfajta fehérnép. Remélhetőleg csodálatos utazásban lehet majd részem szeretett fivérem vezetésével, ez ajándék kárpótolhat a sajnálatos módon májusban elszalasztott torinói világkiállítás miatt.

Az Ön által említet leányiskolával kapcsolatban jut eszembe, hogy nemrégiben olvastam az egyik lapban, hogy immár Magyarország törvényben is tiltja, hogy az ipari üzemekben dolgozó munkásnőket éjszakai munkára fogják. Úgy tűnik tehát, hogy az emancipáció menthetetlenül utat tör magának egész Európában is.


Suffragett felvonulás London utcáin, 1911

Drága Paul, sajnos pár napja olvastam a megrendítő Mexikói [a Coliman tűzhányó kitörése, június 7.] eseményekről, melyben másfél ezren pusztultak el nyomorultul. Remélem Önt azon a kontinensen nem éri veszélye ilyesminek, mert ha Önnel bármi baljós esemény is történne, azt én nem heverném ki sohasem. Kérem tehát, hogy vigyázzon testi épségére, és kérem, hogy a bölénybőr bűzének ellenére, a megtett ígértéhez tartsa magát, mi szerint kevesebb szivarvéget csippent le majd ezután a szivarvágójával.

Kedves Paul, azért jó hírekkel is tudom traktálni. Képzelje el, hogy Londontól néhány mértföldnyire a Pompejihez hasonló kiterjedésű római városnak – Verulamnak – kiásatásához fogtak hozzá. Több római villa és lakóház került már napfényre, melyek mind bőven telve vannak házieszközökkel s egyéb régiségekkel, s magas kultúráról tesznek tanúbizonyságot. Mostanában ez tartja lázban a történelem tudósainkat.

Drága, Kedves Paul, nem untatom Önt tovább lelki zaklatottságommal, melynek forrása az Ön hiánya, s gyógyír rá, majd csak fizikai közelsége lehet. Nem akarom keseríteni napjait jajongásommal, de tudnia kell, milliószor áldom annak nevét, ki a szalonban egymásnak bemutatott minket. Tudom, hogy sorsomra pecsét abban a szempillanatban került. Kérem, írjon mielőbb, hogy enyhíthessem betűivel szomorúságom. Vágyakozó barátnéja, Cathy

(Forrás: Digitália / Katilla)

2011. június 10.

New London, Connecticut – 1911. június 10.

Filed under: Levelek a könyvtárból — ambrusa @ 07:55


Drága Cathy! Hatalmas öröm töltött el, mikor hivatalsegédem botladozva szaladt elém a várva várt kedves levelével. Mindig nagy öröm számomra, hogy hírt kaphatok itt a messzeségben olyan kedves lénytől, kit valójában közelemben, a szívemben hordok. Sorait lassan emésztem, és beosztom, hogy maradjon még, miből erőt meríthetek. Kérem e szokásáról a jövőben se tegyen le, mert formás betűinek olvasata jelenleg egyetlen jutalmam, melyről lemondani sohasem tudnék.

Tájékoztatnom kell arról is azonban, hogy boldogságomban egyúttal nagy szomorúságot is okozott levelével nekem, hiszen fájdalmas epedésem kedves kegyed után csak felerősödött olvasata után. Sajnálattal értesültem, hogy London nem változott, mióta áthajóztam. Nálunk csodálatos az idő, remélem egyszer valóban vendégül láthatom Önöket kedves édesapjával együtt.

Drága Cathy, mindig is csodáltam kedves fivérét, hogy olyannyira lelkesedik a természettudományok iránt. A szalonban sokszor elmélkedtünk, és néha bizony vitáztunk is némely tézis helytállóságán. Robert említette, hogy egy nagyszabású terven dolgozik, de arról is beszélt, hogy a szerkezet megalkotásához szükséges energiaforrás túlmutat a lehetőségein.

Bevallom, ahogy édes levelét olvastam, rajtam is erőt vett a buzgóság, és már el is képzeltem, ahogy a Londoni, majd a világ lapjaiban megjelenik a hír, hogy „Fivér és nővér útnak indult az ismeretlenbe!” Drága Cathy, mivel a részleteket nem közölte velem előző levelében, ezért csak fantáziámra hagyatkozhattam, amikor színes ceruzákat ragadtam, és bátorkodtam papirosra vetni „látomásom”. Ezt a rajzot is mellékelem Önnek e levelemhez. Felbuzdulva ezen a témán, megjött az ihlet a rajzoláshoz, melyet már annyi ideje nem műveltem, most kiélhettem vágyamat és grafittal megrajzoltam, miként képzelem el a jövő ember nagyvárosát. Ezt is elküldöm most Önnek.

Kérve kérem, hogy bátyját józanítsa folyamatosan, nehogy még kárt szenvedjen testi épségük, hiszen ezek a szerkezetek nem megbízhatóak, s mivel kipróbálásuk sokszor hálátlan feladat, óvja és figyelmeztesse erre fivérét szüntelen.

Drága Cathy, örülnék, ha meglátogatnának mielőbb, hiszen kedves társasságuk hiánya nekem is fáj. Nem tudom, hogyan tennék ezt, de Robertet ismerve, neki nem lehet akadály ezelőtt a tett előtt. Tudnia kell azonban, hogy itt az emberek kevéssé úri emberek, mint odahaza Londonban. Az estélyek inkább hasonlítanak itt színházi előadásokhoz, mint előkelő szalonokhoz, s a tánc, mely Önnel különleges élmény volt számomra minden percében, itt csak duhaj ugrálás, ezért tartózkodom is tőle. A hegedű itt nem komoly, mértékletes hangszer, hanem apró vonású, számomra szokatlanul pattogó ritmusú. A fehérnépek kevésbé visszafogottak, gyűlésekre járnak és harcolnak vélt jogaikért. Már bocsásson meg, de elgondolkodom sokszor, hogy mennyire más hölgyekhez, mentalitáshoz és finom modorhoz vagyok szokva, Ön által.

Kollégáim műveltsége is hagy némi kivetnivalót, de néhány ifjú könyvtáros-segéd igyekvő és ez reménnyel tölt el. Az olvasók főleg filozófiát és az orosz klasszikust, Tolsztojt kedvelik. Érdekes, hogy a tengerentúli szerzőket még csak most kezdik felfedezni. Gondjaink forrása, a kevés példányszám, így sok esetben küldöncöt kell eresztenünk némely olvasónkhoz, hogy a kölcsönzött könyv visszakerüljön polcainkra. Tapasztaltam már, hogy az ízesebb fejezeteket a gyakorta mozgó szerzőktől eltulajdonítják, hogy mi okból, arra nehéz feleletet kapni. Néhány esetben a lapokon sercenéseket, de pörkölés nyomokat is felfedezni véltem. Az olvasási kultúrával így méltán elégedetlenkedem, sok a kiadás és a pótlás is nehézkes.

Zavarba ejtő az is, hogy az emberek fegyverrel sétálgatnak az utcán, és sok esetben tűzpárbaj hangjait is hozza a szél. Nem könnyű itt megszokni a viszonyokat, azonban a rend őrei is keményebbek, sokszor túlontúl is, így néha a szemtanúkat is úgy cibálják, mint azokat, akik rossz útra tévedtek, gyilkolnak, vagy csempészni próbálnak.

Irodámat, úgy rendeztem be, hogyha egy hazámfia betévedne, ne vehesse észre, hogy idegen földön jár. Sikerült szereznem egy óriás méretű atlaszt, melyet a falra rögzíttettem, pont mögém, így a világ teljes nagyságával beterít. Nagy, ébenfa íróasztalom a szobám bejárati ajtaja felé néz, ezért elég a hivatalsegédnek csak bedugnia a fejét, ha telegráf érkezik, vagy bármilyen ügymenethez kell szavam.

Kedves barátném, ne vessen meg, de a szobámban az ajtó és az asztalom között egy hatalmas bölény bundája hever, olyannyira friss leterítés, hogy a meleg nyári napokon érezhető kellemetlen, sós párolgása kicserzett bőrének. Ilyenkor elnézem bús sörényének üveges szemeit, s arra gondolok, hogy szegény pára, nem is sejti, hogy mily’ bosszantó számomra is elszenvedett haláltusája. Ezért még gyakrabban vagyok kénytelen szivaros dobozomhoz nyúlni, pedig ígéretet tetem Önnek, hogy jobban tartózkodom majd efféle szokásomtól. Mivel a helyiek ragaszkodtak e csekély ajándékhoz, így ennek a barbár bőrnek a jelenlétét el kell tűrnöm.

Elkövetkezendő napjaimban utaznom kell majd, hiszen felügyelőként kell megjelennem jó néhány könyvtári intézményben. Itt Amerika földjén, azt hiszik, hogy Európaiként, én majd rendet teremthetek, s megoldhatom bajaikat. Én ebben kételkedem, hiszen tanácsolási minősítésem mellett a pénzügyekben nem igen dönthetek. Tőke nélkül viszont itt sem boldogulhatnak.

Képzelje el Kedvesem, hogy a napokban jártam ám én Londonban. Persze ne orroljon meg érte, hogy nem tettem tiszteletem az Önök meleg szeretetet nyújtó házában. Nem is tehettem, hiszen e kontinenst nem hagytam el valójában. Történt ugyanis, hogy Mr. Billings magával invitált egy körutazásra, amikoron is közeli s távoli létesítmények felügyeletére volt hivatott megjelenni. Úgy gondolta, méltó társasága lennék a hosszú vonatúton, így én is utazhattam. Nos, így vetődtem el Hartfordba, hogy vizsgálódhassunk az északkeleti részen is. Megjártuk a vidéket, s közben Új Londonba is betértünk. Eszembe ötlött, milyen jó is lenne, most az igazi Londonba érkezni, és az Ön gyönyörű szemeibe révedni, amikor vendéghívásukra érkezem. E levelemet is „Londonban” kezdtem el írni Magácskának.

Küldök fotográfiát a Új Londoni közkönyvtárról is, és mellékelek egyet az Ohio állambeli Londoni könyvtárról is. Új Londonban volt szerencsém betérni egy leányiskola könyvtárába is, melynek ódon falai ámulatba ejtettek. Itt meggyőződhettem arról, hogy az itteni kisasszonyok olvasmányai semmivel sem maradnak le a mieinktől. Kicsit több politikai mű volt ugyan a kelleténél, de ma már itt igen felvilágosodott korban járunk, s ez alól a hölgyek sem akarnak kivételek lenni. Nem tetszik ugyan, hogy politikával kisasszonyokat terheljenek, de szemlátomást igénylik és ez elgondolkodtató.

Drága Cathy, fotográfiáit s medallionját folyton a tárcámban hordom, így közelebb érezhetem Önt magamhoz. Nem szeretném illetlen gondolataimmal tovább terhelni, de bizony bevallom, nagyon hiányzik társasága, hajának illata, bőrének érintése, kedves lénye, mosolya és a néha kitörő gyermeki lelkesedése. Bárcsak láthatnám…, most sóhajtottam…, nehéz teher magányom. Egyetlen örömöm, ha hírt kapok Önről, és amikor beszámolóimat írom Önnek, hiszen oly’ papirost tarthatok kezemben, melyről tudom, hogy az Ön ajka megérintette, vagy érinteni fogja.

Nem gondoltam, amikor az állást elfogadtam, hogy ilyen nehéz távolság lesz közöttünk. Sokat dolgozom, hiszen nem tartozom senkinek, otthonom, úgy is üresen áll. De Ön mindig velem van, minden pillanatomban.

Örülök, hogy bemerészkedik néha az otthoni jó öreg könyvek közé, így Ön is a kikészített papír illatát szívja magába, melyek között az én életem is folyik. Kérem, írjon mihamarabb, és ne felejtsen el beszámolni fivére haladásáról csodálatos szerkezete építésében. Üdvözletem küldöm Kedves Atyjának jó egészséget kívánva az egész családnak.

Maradok mély tisztelettel, odaadó barátsággal az Ön szenvedélyes hódolója. Kedves Cathy, fogadja kézcsókom, s reményem, hogy jó egészségben, rózsás arccal mielőbb viszontláthassam. Paul

(Forrás: Digitália / Katilla)

2011. június 9.

London, England – 1911. június 9.

Filed under: Levelek a könyvtárból — ambrusa @ 07:43


Drága Paul! Magányosan telnek napjaim, amióta elhagyott bennünket. Azóta London kihaltnak tűnik számomra. Gyakran eszembe jutnak azok a fárasztó estélyek, amikor szüntelen csak az ajtót figyeltem, hogy mikor érkezik meg. Mosolyognom kell, ha felidézem az Ön Drága arcát, amikor belépett a bálterembe és fürkészőn, de lopva rám tekintett. Elpirulok akkor is, ha eszembe jut, amikor táncrendembe jegyeztem az Ön Drága nevét, éreztem édes leheletét és égő szemeit, melyeket közben az ajkam igézett. Olyan lassan még sohasem róttam betűit egy partneremnek sem. Vágytam rá, hogy csontomig lásson, ezért még az időt is megtorpantottam volna… Látja, hogy mily’ butaságokat beszélek itt Önnek?

Oh, Paul, ha sejtené mennyire hiányzik Londonból… Sokszor felidézem, amikor a Temze partján sétálgattunk, és Ön ujjaival hozzá ért keszkenőmhöz, gardedámom szúrós szemeit magára vonzva, és a bőröm valósággal fellobbant, ahogy mandzsettája végigsimította kézfejem. Nem feledem szavait, ahogy lázba jött, és ahogy hevesen gesztikulált, amikor a közelgő háború lehetőségéről beszélt, majd nyugtató szavait ittam, mikor látta rémületem.

Kedves és üdítő társasága nagyon hiányzik, de tudom, hogy messze a tengeren túl, azért néha gondol rám. Hiszen mindig ír nekem. Tegye, kérem továbbra is, írjon és írjon nekem. Minden érdekel, hiszen a lapok beszámolói mégiscsak személytelenek, Ön viszont első kézből tudósíthat engem, és ez hatalmas büszkeséggel tölt el.

Majd’ elfelejtettem, apám szívélyes üdvözletét küldi és kért, hogy tolmácsoljam Önnek meleg gratulációját az új állásához. Robert bátyám szintén tisztelteti, és említette, mennyire irigyli Önt, hogy annyi hasznos irodalom között töltheti napjait. Én igaz, inkább a hölgy lapokat kedvelem, de egy kicsit én is irigylem Önt drága Paul, hiszen a könyvtárban bizonyára annyi érdekes emberrel találkozhat. Biztosan sok érdekes találmányról olvashat és elmélkedhet a betérőkkel.

A fotográfiák, melyeket előző levelében küldött lenyűgőzőek, nagyon köszönöm, hogy általuk átélhettem e csodás eseményt én is ilyen távolból. Sokszor előveszem őket és illetlen csókkal áldom az épületet, mely Önnek fedelet nyújt a hosszú, meleg napokon.

Amint tehettem, atyámat elkísérve mi is betértünk az itteni közkönyvtárba. A helyi urak igen meglepődtek láttamra, de nem törődtem velük. Be kellett látniuk, a hölgyek sem rosszabbak az uraknál. A könyvtáros úrfiak itt is kedvesek, de úgy hiszem tartózkodóbbak, mint Önöknél. E levelemet is éppen a könyvtárban jegyzem le Önnek, tudva, hogy összeköt bennünket az, hogy ebben a pillanatban – még ha távol is tőlem –, de Ön is éppen valamely tudomány polcai között tapodja útját.

Képzelje el Paul, Robert egy új találmányon dolgozik, és nagyon bizakodó, mert jól halad vele. Én nem igazán értem, hogy min dolgozik, de azt mondja szenzációs felfedezést tett, és ha sikeres lesz a kipróbálása, fantasztikus utazásokra lesz képes egyetlen szempillantás alatt. Én nem igazán hiszek az effélékben, de a lelkére kötöttem, hogy majdani utazásaira feltétlenül vigyen magával, és ha lehet, Önt mindenképpen látogassuk meg.

Robert ezen mindig csak nevet, mert azt mondja, hogy földrajzilag még nem képes utazni készülékével. Azt állítja, célja az, hogy az időben utazzon vissza és előre, alkalomadtán. Én nem sokat értek a tudományokhoz, de kértem Robertet, hogy ha lehet, ilyesmivel ne izgassa fel apánkat.

Kedves Paul, láthatja, így telnek napjaink, reménykedve abban, hogy egyszer talán a nap is kisüt pár óránál több ideig. Reménykedem abban is, hogy nem untatom folytonos locsogásommal, és abban is reménykedem, hogy bátyám nem veszíti el teljesen ép eszét. Bárhogy is legyen, abban is reménykedem, hogy mielőbb viszont láthatom Önt, akár bátyám találmányával, akár anélkül. Amint láthatja, pár fotográfiával én is megörvendeztetem Önt most, hogy felidézhesse közös sétáink emlékét.

Lázban égünk itt, mert a város már nagyon készül György király koronázására. Feltétlen jelentkezem majd e nagy esemény után is, hiszen nagy nap lesz e hónap 22-e, és már oly közel van, és én is izgatott vagyok.

Kedves Paul, kérem írjon nekem, küldjön híreket hogyléte felől, írjon mindenről ami ott a nagy távolban történik. Ne feledje, minden szavának betűjét szomjasan issza az Ön hiányától szenvedő, magányos barátnéja, Cathy

(Forrás: Digitália / Katilla)

2011. június 8.

Public Library (New York) 1911. május 24.

Filed under: Levelek a könyvtárból — ambrusa @ 07:50


Drága, Kedves Cathy! Végre eljött a nagy nap. Sohasem gondoltuk volna, Johnnal és Wiliammel, hogy egyszer ide ér ez a nap is [1911. május 24.] … és most itt vagyunk… itt a hét közepén, és elmondhatatlan örömmel várakozunk arra, hogy városunk [New York] büszkeségét [Public Library] megnyissák a nagyérdemű előtt. A bejáratokat oroszlánjaink őrzik majd az elkövetkezendő években.

Már időszerű volt a könyvtár megnyitása, hiszen mára városunk már meghaladta Párizs lakosságát és Londontól sem maradunk el jelentősen lakosainkat tekintve.

Drága Cathy, ha majd ellátogat hozzánk feltétlenül meg kell mutatnom Önnek a Fifth Avenue-t, csodálatos pompában virágzik most minden. Sajnos az automobilok tülkölése kicsit zavaró.

Mr. Billings [igazgató] és Mr. Hastings [építész] a minap szintén egy ilyen automobillal pöfögött be, össze is szaladtak a könyvtárosok, de aztán mindenkinek vissza kellett a munkához térnie, mert 1 millió könyvet kellett a polcokra kitennünk a megnyitásra.

Az ünnepségen elnököl majd elnökünk [William Howard Taft], és a kormányzónk [John Alden Dix] valamint polgármesterünk [William J. Gaynor].

Drága Cathy, mellékelek most Önnek pár fotográfiát, hogy távolról Ön is átélhesse picit az itteni eufóriánkat. Az első képen a főbejáratot láthatja, míg a másodikon egy utcaképet, a harmadikon pedig a csodálatos olvasótermünket nézheti meg belülről. Mellékelek egy metszetet is, hogy láthassa milyen hatalmas is a modern könyvtárunk csodálatos épülete.

A mielőbbi viszontlátás reményében fogadja csókjaimat és ölelésem. Odaadó híve: Paul

(Másnap reggel a New York-i Közkönyvtár hivatalosan is megnyitotta kapuit. Hatalmas volt az érdeklődés. Több mint 40.000 látogató áramlott be az épületbe csak a első napon. A legtöbbet kikölcsönzött tételek között Friedrich Nietzsche és Lev Tolsztoj szerepelt. A legelső kölcsönzési kérés 9 óra 8 perckor érkezett és 6 perc múlva a könyvet az olvasó már meg is kapta!)

(Forrás: Digitália / Katilla)

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.